Helló Világ!
2014 január 29. | Szerző: Felföldi Alex
Üdv mindenkinek!
Miért is ne osztanám meg a kis szösszeneteimet mindenkivel, hisz manapság így megy ez…
Egyszer csak feltámad az emberben a közlési hajlam. 🙂 Hogy milyen is az élete egy egyedül (nagyjából egyedül) álló anyának? Hát lehet, hogy nem túl érdekes, de vagyunk egy páran, miért ne mutatnám meg az enyémet is?
Hát akkor kezdődik, kukkantsatok a világomba!
Csütörtök light, avagy a háború első napja
2014 január 30. | Szerző: Felföldi Alex
A tegnapi nap hosszú volt. És kicsit fejetlen is. Aztán este szülői, ahol megkezdődött a fight a gyerekért. Mert Tancinéni már rég elvetette a sulykot, de a türelem csak most fogyott el, mert nagyon együttműködő és galamblelkű szülő vagyok. Tegnap mondjuk dublőrömet, a nagymamát küldtem a harctérre, és igazi amazonként védte kicsi unokáját. Kicsi a francot, fél fejjel magasabb már nálam, de mindegy is. Szal mammer megkezdte a rendrakást, és ezzel indul is kérem a lavina, de végül is tél van, állok elébe. Ennek is. Mint minden másnak.
És persze egyedül. Valahogy mostanában kezdem érezni, hogy bizony jó volna egy társ. Egy hátország, akihez hazatérhetek, és nem kellene egyedül terminátorkodnom a mindennapokban, lenne mellettem egy bástya, pótapuka, szerető, ezermester, vagy csak egy nagy párna akihez odabújik az ember megpihenni a nap végén. Naiv tyúk vagyok. Egy se veled-se nélküled viszonyban A PACÁKKAL… egyedülálló anyaként két gyerek, egy kutya, meló, kavalkád.
És azon kaptam magam, hogy ülök a szobában a kutyával kettecskén és bőgök. Miért bőgök? Azt már nem is tudtam. Csak úgy, mert azt is lehet, főleg, hogy épp nincs otthon senki. Suttyomban.
Fúúúj, de vér gagyi! Fenébe is. Na kapjuk már össze magunkat! Most süt a napocska. Így valahogy minden szebb, ugye, mit tesz egy kis D-vitamin! Csak az a francos csokis keksz hiányzik nagyon, de reggel nem hoztam. Pedig jól jön az, ha az embernek lelke van.
Oldal ajánlása emailben
X