Na, kezdődnek a dilemmák

2014 február 3. | Szerző: Felföldi Alex |

Nos, a suliháború csendesedni látszik, tancinéni szünetelteti a hisztit, de lehet, hogy csak erőt gyűjt. Azért persze az anyukák élete sosem uncsi, pénteken este megjártuk az ügyeletet, de szerencsére vaklárma, Elsőszülöttnek nem sikerült eltörnie a lábát. Már meg sem rémülök, ha gyermekeim jelzik, orvos kéne, nézzen rájuk, a küzdősport már csak ilyen. Mégis szeretik, én meg hagyom őket kibontakozni, némi kockázat bekalkulálásával. Ja, két kamaszfiú társaságában mindig van valamiféle kockázat. Például a fintorgás kockázata. Mert szombaton elküldtem őket mamázni. Igen, kell a magánélet. A társ.

Ami a társ hiányát illeti… Az én drága emberem, aki hol jön, hol megy, kitalálta, hogy hétvégén töltsünk együtt egy estét ott alvósan, összebújva békességben, mert neki úgy hiányzik. Na igen, nekem is. Bár ciki, hogy a srácok mamánál alvása érdekében fedősztori kell, hogy miért is lesznek ott. Mert most épp titokban próbálunk egymással dűlőre jutni. Jó is volt, még az sem baj, hogy üvöltve horkol, csak legyen kihez odabújni végre. De azért hülye érzés. Végre döntenie kéne mit is akar, és ha kötődik, akkor felvállalva minden nehézségét a kapcsolatnak, boldogan élni egymás társaként… A baj az, hogy már én sem tudom mit akarok. Újra próbálni, hátha. Észre vagy szívre hallgatni? Félek, és tudatosan próbálom távol tartani az érzéseket, de bizony azok hullámokban utat törnek maguknak, miközben az agy röhög a szíven, hogy a szív milyen hülye. Vagy csak örülni, boldognak lenni? Jaj, ha jön a pofára esés… Ki tudja. De mégiscsak jó volna egy társ. És az volna a legjobb, akivel el tudnám képzelni magam is a dolgot. De el tudnám képzelni, vagy  csak el szeretném képzelni? Ez itt a kérdés. De azért hétvégén a szív az aggyal és a szájjal együtt nevetett jó sokat, és ez igazán biztató.

Jaaaj, mi a franc legyen?  Hogy ne legyenek dilemmák, inkább eszek valamit.

Annál is inkább, mert jóságosan megímélezték Elsőszülött angol utazásának egyéb költségeit… Csak hogy ne maradjak rágódnivaló nélkül. Hopp, még ott lesznek az osztálykirándulások is, két gyerkőc/két kirándulás. Meg a nyári tábor, meg menjünk együtt is Balcsizni. Aha, meg vegyünk már egy lottót :D. Kicsiöcsi úgyis szerencsés kezű, igaz, a közeli lottózóból trafik lett, nem jöhet be ikszelni, máshol hódolunk a szerencsejátékoknak. Akadály akadály hátán, de ugyan, ki fog emlékezni az akadályokra, ha már milliárdosok leszünk.! De mint kiderült, ez még várat magára, majd talán a jövő héten. 😀